Másodszorra volt lehetőségem meglátogatni a média válogatott edzését a csömöri úti sporttelepen. És megérte. Nem azért, mert egy rakás izzadt közismert, vagy kevésbé közismert embert láttam focizni, hanem azért, mert lesütött Róluk, hogy élvezik, amit csinálnak.

A Magyar Média Válogatott fél éve létezik szervezett formában. Nem csupán focizgatni járnak össze: elsődleges céljuknak tekintik, hogy „a médiaszemélyiségek, sportolók, és egykori sportolók aktív részvételével lehetõséget biztosítsanak a szabadidõ kultúrált eltöltéséhez, sportrendezvények szervezésével elõsegítsék a labdarúgás, valamint az egyéb szabadidõsportok lehetõségeinek bõvítését”.
A cél érdekében járják az országot, jótékonysági gálameccseket rendeznek, rengeteg meghívásnak tesznek eleget és nem utolsó sorban hírül viszik a sport rendkívüli jelentőségét. Hozzáteszem, a sport népszerűsítése alatt nem csak a focit értik: a média válogatott bármilyen sportban örömmel képviselteti magát.

A múlt heti edzésre fél órát késve, fáradtan érkeztem. Mint mindenki, én is tartottam kicsit a nagyképű, lenéző „sztároktól”, akik szóba se állnak az emberrel, ha mégis, akkor felemelt orral odaböknek egy szót, és közben éreztetik azt, hogy ők egy felsőbb rendű faj képviselői. Az idő szorított, így előítéletemet és gyávaságomat félredobva kénytelen voltam a közelben lévő TNT-tagtól, Intitől gyors helyrajzot kérni pályaügyben, aki nagy megdöbbenésemre abszolút segítőkészen tudatta, hogy jó helyen járok. Megkönnyebbülten ültem le az amúgy rendkívül jó minőségű pálya mellé, előkaptam a fényképezőgépet, és elkezdtem képeket készíteni. Fotós legyen a talpán, aki ilyen fényeknél is képes tökéleteset alkotni, mindenesetre igyekeztem, de mivel nem vagyok fotós, nem is törekedtem a tökéletességre. Mondanom sem kell, a képek pocsékak lettek.

Mindenesetre jó érzés volt látni azt, ahogy Balázs Pali és a Fiesta-s Csordás Tibi megdicsérik egymást egy-egy szép akció után, vagy ahogy a friss házas Timo és a Juventus rádiós Suri Imre szebbnél-szebb lövésekkel próbálja meg bevenni Inti kapuját. Látszott az egész csapaton, hogy szeretnek együtt játszani, és a végletekig lelkesek. Fontos megemlíteni a csapat húzóerejét, a média válogatott elnökét, aki a szívén viseli a csapat minden ügyes-bajos dolgát: Földesi János. Jani intézi és felügyeli az együttes média szerepléseit, szervezi a gálákat, meccseket, tárgyal a szponzorokkal, stb. Köszönettel tartozunk neki, hiszen a zene.hu munkáját is mindenben segítette.

Eltelt egy hét, és kicsit másképpen indultam útnak. Tudtam én, hogy ezekért az emberekért megőrül rengeteg rajongó, de valahogy mégis máshogy gondoltam Rájuk mint az első edzés előtt. Ráadásul a múlt heti érzéseimmel ellentétben ezeket nem cáfolták meg a viselkedésükkel. Pedig joggal idegeskedhettek volna, hiszen jóval kevesebben jöttek el az átlagoshoz képest. Fittyet hányva a létszámra elkezdtek játszani. A létszám annak ellenére volt alacsony, hogy a csapat két új „igazolása” is bemutatkozott Majka és Pákó személyében. Mindketten jól játszanak, bár a fekete bőrű „klasszis” - azon kívül, hogy a sötétben olykor néhány pillanatra eltűnt a bőrszíne miatt - egy óra intenzív játék után a fáradtságát műesésekkel és röhögéssel leplezte, ami nem aratott osztatlan sikert.

A pálya szélén egyrészt rohadt hideg volt, másrészt az egyik zsebemben volt Jani mobilja, másikban Pákó slusszkulcsa, így motoszkált bennem a gondolat, hogy lelépjek, de aztán mégis maradtam, mert edzés után mindenképp el akartam készíteni pár interjút.

Két óra játék után ki is fáradt a csapat rendesen, és elindultak a zuhanyzóba. Figyelemre méltó, hogy a csapatszellem nem csak a pályán érvényesül: néhányan közülük ilyenkor a sporttelep büféjében még pár üveg Szentkirályi Ásványvíz társaságában beszélgetnek egymással, egymásról, a csapatról, a következő meccsről.

Hiába, a média válogatott tagjai egytől-egyig sportemberek, akiknek ez a heti egy edzés jóval többet jelent egy jó kis focinál. Bevallásuk szerint ilyenkor nem csak kiadják magukból a felesleges energiákat, hanem képesek „feltöltődni” is.

Ezeknek a zenészeknek, médiaszemélyiségeknek, sportolóknak egyetlen edzés kellett ahhoz, hogy számomra is bebizonyítsák, a közhelyet, aminek üzenetét mindenkinek el szeretnék juttatni: a sport összehozza az embereket.